Mozdulatlan álmok elfelejtett képei, megállították az óra járását,
Régi gondolatok elsajátították az időtlenség táncát,
Néma emlékek túlélték az idő játékát…


Odafigyelni a mindennapok pillanatára,
a Te jelenlétedben  megszabadulni
a szétszórtság felszínétől…
veled alkotni, lényedből remélni….
Általad szeretni. Ámen.


1. Alázattal fogadd az életet.
2. A környezetet tisztelt és kíméld.
3. A világot szenteld meg jelenléteddel.
4. Türelemmel viseld az élet nehézségeit és áldjad szépségeit.
5. Keresd a tiszta értékeket.
6. Mosollyal köszöntsd az angyalokat.
7. Az egyszerűben lásd meg az örökkévalót, a megváltót.
8. A sötétségben keresd a fényt.
9. Értsd meg sorsod életképeit.
10. Légy derűlátó és szeress bátran.


Szemléllek elmúlás kertje,
hogy lassan megsemmisülsz,
az idő folyamában,
elszenderülsz a föld porában.

… csak Te maradtál.



Élő virágszál, homályból előbúvó fénysugár.
Selymes simogatás, folyékony napsugár.
Átölelő tiszta szeretetláng, egyetlen virágzás.


Megérintettél…
szabadságod hullámaival átöleltél,
szépséges hajlékodba beengedtél…




Elcsendesedni,
veled lélegzeni,
szépségedben elmerülni,
végtelenig szemlélni,
vágyaimat átadni,
tenyeredben megpihenni,
teljesen megnyílni Benned örökre…





Tekintetem soha ne kalandozzon el rólad… rád tudjak figyelni, meglátni arcodban a mosolygó napfényt, a hétköznapokban ragyogó szemeid tisztaságát, a szeretet arculatát.







Emlékek sorait betöltő gondolatok, elfelejtett pillanatok, percek, órák… a megváltás kegyelmeibe helyezlek, hogy átváltozzatok a tiszta szabadság felhőjében…







Homályos,
kilátástalan pillanatokban
megmutatod a remény hajtását,
a bizalom tisztaságát,
a hit ajándékát…

Sola gratia


Egyedül kegyelem folytán…
Születnek a csillagok,
Nyílnak a virágok,
Örök megbocsátások.

Egyedül kegyelem folytán…
Járható a Te utad
Látható a Te arcod
Misztikus tapasztalatok.

Egyedül kegyelem folytán…
Maghallom hangod szépségét,
Megtanulom a barátság
értékét ,
Felismerem az élet mélységét…

Ora pro nobis!




A harmatcsepp megtalálja a virágot,
A virág megtalálja a harmatot…

Pax Vobiscum







Béke legyen veletek,
Tisztaság maradjon meg bennetek.
Jókedv hangja szorosan öleljen magához,
Éberség angyala sose legyen távol.

Opus Magnum


Kitartóan haladni,
türelemmel megismerni,
az éjszakában megtisztulni,
a fényt átölelni,
a nagy művet befejezni…


vall
vallás
hitvallás
megvallás
vallomás
vallom

Regnum Marianum


Mária országa,
Fény királya,
Üdvösség forrása,
Türelem rózsája,
Engesztelés öröme,
Szabadság ereje,
Tengernek csillaga,
Ölelés mosolya,
Tisztaság zászlaja,
Hófehér gondolat.


Szent keresztfád áldozatával, rám figyeltél.
Kitárt karjaid irgalmával megerősítettél.
Töviskoszorúd fájdalmával engeszteltél.
Szent sebeid vállalásával szabaddá tettél.


Szállj le angyalszárnyaid érintésével,
hogy álmaim tisztán hozzád érkezzenek.


Határtalan irgalmad által bocsáss meg, ha akarva vagy akaratlanul, szépséged megpróbáltuk csonkítani, igazságod meghazudtolni, elhallgatni …
Szereteted fénysugarával járj át teljesen, hogy új emberként adhassunk hálát a holnap szent hajnalán.


Mint a fehér hó
határtalan tisztaságán
átragyogó napfény.
Úgy tisztítasz meg,
ragyogsz be teljesen.


elvégeztetett…
beteljesedett…

a szabadság szétáradt
betöltött mindent…



A csend nyugtatott
a fohász ringatott
az idő megállott
szíven Benned elaludt.


Kegyelmek mezeje,
Pillantok öröme,
Megálmodott igazságok,
Megszentelt valóságok.

Vigyázzatok rájuk, tiszteljétek,

szeressétek tisztaságukban, méltóságukban.

Imádkozzatok, hogy jó édesanyák legyenek,

Áldásokban szentelődjenek.


Segíts lángra gyújtanom bensőm gyertyáit. Tisztíts meg, világosíts meg, hogy a Te szemlélésedre tiszta szívvel vágyakozhassak.

Mesélek a gyerekkor titkairól…

az almafa ágáról,

a barátság tisztaságáról,

a napfényben lángoló szeretetről…

Nem felejtem el…

az első kézfogást,

az ölelő pillantást,

a ragyogó napsugárt.

Hálát adok az évek bőségéért,

Az áldott gyerekekért,

A család szentségéért

Az élet teljességéért.




Szeretlek csendes délutánok rebbenései, mert átöleltek mindent ami megszokott, elfelejtett, elhallgatott…



Családi egységünk szentségével irgalmazz… Tarts meg a békédben, hogy a szeretet lángját ápolni tudjuk egymás szívében. A nehéz megpróbáltatásokban türelemmel viseljük el egymás gyengéit, tévedéseit, a hit, remény és szeretet egységének áldásában.


A tér megmutatta boldog arcát,

Az elveszett álmok megtalálták egymást,

Az árnyék elmesélte a csend hangját…


Kerestelek a rengetegben, rád találtam. Minden hiábavaló lett, csak a pillanat maradt, a titok már nem volt titok, a természet mindent elmagyarázott, a csend magába zárt mindent. A levegő tartalma teljesen megtöltötte a tüdőmet. Minden zaj elnémult. Tündérek éneke hallatszott a messzi erdőből és betöltötte a teret. A nap sugaraival magához ölelt, és a szívdobbanás belesimult a táj szépségébe…


Áld meg földünket, vigyázz ránk, hogy Atyai kézfogásod és Anyai ölelésed melegét soha ne engedjük el. Tartsd meg minden ház melegét, szeretetét, örömét, megvilágosodását. Bocsáss meg az elkövetett tévedésekért, mulasztásokért, figyelmetlenségekért. Feléd fordítjuk arcunkat, fogadd el mosolyunkat, tekintetünket, gondolatainkat, vágyainkat, ha nem is olyan őszinték, tiszták mint gondolnánk. Irgalmazz, emberi tehetetlenségünknek, tudatlanságunknak, elhamarkodott döntéseinknek és következményeinek. Ölelj át és segíts önmagunkká válnunk, benned, érted, értünk, értetek… A holnap gyermekeiért, mindenkiért, mindenért.


Csodálatos mosolyodban létező boldogság, Tekinteted varázsában megmutatkozó tisztaság,
Szépséged tükrében folyamatos virágzás, Lelked mélyén égő gyertyaláng.

Ugrándozó gyerekek:

járjátok a szelek táncát,

a pillanat varázsát,

a szabadság erejét,

a szeretet örömét,

a megbocsájtás természetét,

a boldogság minden percét.


Megtaláltál, mint ahogyan a kilencvenkilencet. Megérintettél… fülembe súgtad a lét örök csendjét, telve ürességgel és nyugalommal. Alázatod békét teremtett, nagyságod betöltötte a végtelent.


Az időtlenséget befogadta az idő,

a terek egymásba olvadtak,

a lélegzet forrása egyre bővebben árasztotta ki

az élet soha el nem fogyó vízét…


Gondolatok ezrei

Szilánkok százai,

Falevél ágai

Csillagok szélei.

Táncoljátok

a földkerekség körtáncát

Az élet mosolyát.



Sötétségben, viharban elcsendesedett indulatok, néma szobabelsők, üres útszakaszok, elnéptelenedett utcák… megpihenő mozgásokban megpillantott napfény… magadhoz vonzottál - megtaláltál, kivezettél a komor végtelenségből, a Te tiszta világodba.


Ködben elvesző szenvedélyek, érzékek sokaságával kereslek. Talán a holnap tengerén átkelve, megpillantom a szépséged mosolyán átragyogó napfényt.


Tied a perc, az óra, a pillanat. Lepihenek kis kertembe, szaladok az elmúlt perc után, járatlan utakon, szorongásom közepette. Ha fel tudnám ajánlani, át tudnám adni… neked tudnám adni, igen… neked cserébe egy maroknyi szeretetért, egy pillanat öröméért, egy századnyi szabadságért, egy megrezzenő falevélért… a mosolyodért.


Első mozdulat öröme, a kezdet bölcsője – masszírozd sóhajom

Reményteljes áldozatban, megszületett szabadság – vezess utamon

Természetes bátorság lét folyamata – színezd akaratom

Kizökkent távolságok horizontja – vezess egységedre

Szabadság kiterjedése – tisztíts fehérre

Kezdet születése – kegyelmezz.


Árnyékod tere rólad mesél,

A valóság ösvényén utat mutatva.


Mindszentek, egymás kezét fogva énekeljétek himnuszt a tökéletességről. Tanítónk legyenek a fehér ruhátok, a tiszta arcotok. Vigyázzatok naprendszerünkre, mindannyiunk lelki, testi épségére. Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek meg az teret szeretettel, szerelemmel. Népesítsétek be drága földünket áldással, reménnyel, mosollyal, zenével, tánccal, nevetéssel. Fogjátok össze egységetekkel változó világunkat, hálát adva a gyertyaláng mosolyáért.




A mindennapi rohanásban megpihenek Benned. A csend megérintette az ég boltozatát. A föld befogadta a szférák hallhatatlan hullámainak suttogását. A pillanat egyszerű volt, magához ölelt mindent.

Boldogok, kik Tebenned gazdagok…


Gyerekszemmel szemlélni.

Gyerekszívvel szeretni.

Játszadozni, az esőben,

Az áldott napfényben.

Mélyen szemedbe nézni,

Tiszta szívvel téged várni.


Harmatozzatok egek,

Oltalmazzatok, irgalmazzatok.

Bőséggel, hálával, akarattal.

Nyíltsággal és áhítattal.


Azt hittem a Te utad sima, könnyű, szenvedésmentes, mindig feldobott állapotban tart. Bekötött szemmel haladtam kegyelmeid mellett, mi nehézségben, melankóliában nyilvánult meg. Te tanítottál mindenhol, minden időben. Örömöd kiáradt a reménytelennek tűnő sivatagban, világítottál az éjszakai rideg sötétségében, erőt adtál a nehéz, járatlan utakon.


Indulj, ne állj meg. Tied az élet kenyere. Ne félj, melletted leszek, bármikor, bárhová is mész. Állj két lábra és merj önmagad lenni bennem.

Szerencsés vagy, kegyelmes és védett.


Gyertek mindannyian kik szomjaztok az igazság ízére. Szüntelenül hívlak gyertek, gyertek, gyertek… Kik csodáljátok a lelkem szépségét. Kik szeretetből kerestek. Kik kopogtattok ajtómon. Kik szomjazzátok az élet vízét. Kik nem ismertek. Kik akartok szeretni. Kik nem tudtok szeretni. Kik nem akartok szeretni. Mindenkit szeretettel várok!

Mi Atyánk aki mindenben vagy,

Szenteltessék meg mindenki,

Lássuk meg az örökkévalóságod.

Add nekünk akaratodat,

Lélekben, szellemben és testben.

És mennyei kenyereddel táplálj minket.

Ha vétkeztünk, hibáztunk,

mindannyiunknak, bocsáss meg,

hogy egymást tudjuk szeretni.

Óvd meg akaratunkat

mindentől ami tőled idegen.

Adj tisztaságot a gonosz ellen.

Mert Te vagy a szépség

Te vagy az Omega

És a jelen pillanat tisztasága.

Most és mindörökké Ámen.



Hideg rázta, remegett, magányosnak érezte magát, de nem volt egyedül. Tudta, hogy ez az állapot csak pillanatnyi megálló egy szebb világ felé. Tiszta volt és egyszerű. Örült a napfénynek, csodálta az esőt, tisztelte a villámot. Tudta, hogy egy öreg fának hűséges levele, hozzá tartozik, mégis mindig önmaga. Többé nem tesz különbséget a levél, ágak, törzs, gyökér között.

Boldogok kik megértik az elmúlást, mert övék a menny összes fája.