A szív imája

     …………………………………




A Te szíved összetartja, barátságainkat, közösségeinket, könyörgéseinket.


Egyedül és mégis veled.
Kint és mégis benned.
Nagyon messze és mégis közel.



Fagyban és hidegben,
megálmodtam a valóság napsugarát…
és a csend néma pillantását.



Benső felismerések sokszorozódjatok bennem és gyümölcsözzetek a világban, elszórva mindenfelé az ige végtelen magvait és áldásait.



Tartsd meg bennem a gyermeki rácsodálkozás erényét, őrizz meg a fölösleges kételkedéstől. Add, hogy örvendeni tudjak minden szépnek, ami az élet értékéről és színességéről mesél…



Magány
Hallgatom a természet végtelen csendjében játszadozó hangokat és
bámulom az erdő szépségét, ahogyan megszólít és magához ölel.
   Vagyok, aki vagyok…




Szemembe néztél és megszólítottál:
Evezz be a mélybe,
ahol a napsugarak táncolnak veled
és az angyalok énekelnek neked.
Találd meg az elvesztett nyugalmat,
imádkozz a békéért mindennap.



Sötét, fagyott hangulatokban, mikor a madarak sem daloltak… mikor a hangok elnémultak…
Megjelentél váratlanul, megvilágosítottad elmémet, boldoggá tetted a lelkemet és hálássá a szívemet…



Hideg és kanyargós utakon a kezem fogtad és vezettél, erőt és bátorságot adva szembenézni a jövő ismeretlen arculatával és homályával.



Szemedbe néztem egy végtelen tükörben és
egyre közelebb csak közelebb vonzott tekinteted…



Benső udvarom kerengőjében megtaláltam a Te hangodat és arcodat, megcsodálva tekinteted szelídségét és éberségét.



Messzeségben feltáruló szépséged betöltötte a teret. Melegséged árnyalatával gazdagabbá tetted az eget és a földet.



Hatalmas örvényed vonzásában
szétszakítom a megrekedt gátakat,
megálmodom a valós álmokat,
Veled iszom az esti teámat…



Szépséged számtalan formája visszatükröződik a lélek mély rétegeiben, hogy megtaláljalak Téged, úgy kint mint bent, úgy fent mint lent.




Csendes gondolatokkal és vágyakkal indulok a Szent Forrásod felé. Lépteim lassulnak a befogadó avar érintésével. Lélegzetem nyugodt ritmusban hálát ad mindenért. A levegő tiszta és a távlatok a nevemen szólítanak. A meleg őszi napfény barátságosan bíztat a veled való találkozás örömére és szeretetére…



Végtelen árnyalataidban, megtaláltam szépséged harmóniáját.
Mélységes álmaidban, találkoztam szent tered érinthetetlen kincsével.

Megfoghatatlan mosolyod megérintett…



Bátor elszántsággal és reményteli mély vágyakkal,
igyekszünk a Te végtelen határtalanságod otthonába megérkezni. 



Szeretett könyveim, mindig abban a bizonyos idő(k)ben találtatok rám, mikor szükségem volt rátok. Segítettetek egy gondolattal vagy érzéssel, megvilágosítottatok egy eszmével… megtanítottatok a legszebb könyv meglátására és ismeretére: a mindennapi élet szépségének az elfogadására és szeretetére.





Borzosan,
ágról szakadtan,
nyitott szívvel,
meghajolok előtted
Te áldott szabadság,
szépséges Isteni Lélegzet!





Elmondom, hogy a patakok csendben mesélnek…
Hozzád igyekezve, szemeidbe nézve, teljességed átölelve,
Benned kibontakozva, hajlékodban megpihenve, karjaidban elaludva…



Mélységből szólsz hozzám,
Bevilágítod lényem tartalmát.
Egyetlen egy igazság,
Benned kezdődik és végződik…
egy vallomás…



Aranyba öltözött természeted szépségében
megmutatkozott egy örökkévaló végső valóság…



A Te érintésed az én befogadásom.
Az én válaszom a Te feleleted…


Szent Grál

Viharos mezőkön utánad szaladtam,
Zsákutcákban andalogtam.
Legendák szavait elvetettem,
A szavakat átfésültem,
A világ végét elértem,
Nem találtalak sehol sem.

Megmozdult egy pillanat,
Megjelentél valóban.
Kezed megérintett szerényen,
Egy serleg ragyogott fényesen.
Ahogy számhoz emeltem,
Kelyhed betöltött teljességeddel.







Hála a mindennapi kenyerünkért…
és a mindennapi humorért!







Áld meg hajlékunkat szent kereszted alázatos egyszerűségével és szeretetével!