2013. február 21., csütörtök




Tisztellek önzetlenül alázatos angyalok, kik jelt adtok a mindennapokban. Sajnos nem hallom hangotokat, nem érzem érintéseteket… Valahol találkozom veletek… egy utcasarkon játszó kisgyerek bátorságában, egy vak ember biztos járásában, vagy a kedvesem megérintő szavaiban és felemelő tekintetében…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése