Fohász


























Mélyből feltörő sóhajaimmal megszólítlak. Átadom árnyoldalam. Nem mindig van erőm szemedbe nézni, elmondani tévedéseim, meggondolatlan döntéseim, elhamarkodott tetteim.
Rád mosolygok, bízva a Te irgalmas tekintetedben mélyen szemedbe nézek, válladat könnyedén átölelve, öledbe hajtom fejem, csendben hallgatva a tiszta szívdobogást. Mély álomba szenderegve csónakodban vágyakozva, a tenger mély fodrai közé, ahol elhalványulnak a színek, a zajok, az indulatok.

A kora hajnali lehelet beharmatozta a földeket…

Irgalom


Homályos, borús, percek,
kilátástalan helyzetek,
sötét állapotokba beszűrődő napfényszilánkok,
segítsetek felismerni a változást,
az átalakulást,
az átlényegülést,
a kenyértörést…

Gecsemáni verejtékek,
keresztáldozat mennydörgései,
elszenvedett földi pokollángok,
fogadjátok a kegyelem fényét,
az irgalom tengerét,
a kézfogás mezejét,
a hazatérés lényegét,
a megváltás értékét.
 

Kegyelem


Beborítlak égi harmatommal,
Megleplek kegyelmemmel.
Örömed forróvá lesz,
Leheleted beharmatoz minden pillanatot.
Kiválasztottalak, mint mindenkit kiben szívem dobog.
Reményt, világosságot ajándékozok a környezetedbe.

 Az új hajnal zsoltárt énekelt…

Remény






Hideg, száraz, percekben megszületett melegség,
Hótakaró alól előbúvó békesség.
Szürke pillanatban megmozduló kedvesség,
Örökkévaló szeretet és fényesség.


Áldás


Önmagamban álmodozva,
Meghasonlottan.
A végtelen mámorában elveszve egyedül,
Kérdések áradata közt.
Megkerestél.
Megérintettél, simogattál, karon fogtál.
Kérdéseimre feleletet,
Vágyaimnak tiszta célt adtál.
Szárnyaiddal magasba emeltél.
Mézed illatával megkentél,
Csókod harmatával megleptél.
Szentlelkeddel fölkentél.

Sugallat




…minden falevél egy csoda, minden történés egy állapot. Egyszerre mintha minden sóhajtozna, magához hívna. A szépség sohasem született, sohasem enyészik el. A formák varázslatos tánca az elfogadás szenvedélyit fokozza. A lenge őszi szél a változás történetét meséli az örökkévaló megsejtésére.
Minden állapot a hazatérés reménye…

Megvilágosodás


Az élet sűrűjében rád találtam.
A puszta benépesült, minden életre kelt.
Az erdők más nevet kaptak,
A természet nevetett, csak nevetett…
Megszületett…
Én is megszülettem,
Felsóhajtottam,
Nevettem, csak nevettem…

Álom




tiszta tekinteted varázsa, a benned létező szépség… végtelen álmok tükrében.
Csendben megnyilvánult magasság.
Te szorongásom föloldozója, megnyugtatója és megtisztítója, ajtót nyitottál, beengedtél…
Szabadságom lélegezted öröme.

Áldozathozatal


Rohanó áradatban megölelni az élet csodáját,
tisztelni a keresztfát.
Bátran énekelni a viharról a változásról,
emberről, vallásról.
Szeretettel elfogadni a fehéret meg feketét,
bátrat meg a gyengét.
Türelmesen hallgatni a morajlás dallamát,
Önmagunk áldozatát.

Szemlélődés



Megváltás titka, mindörökké szemléljelek,
Szépséged tükrében megértsem üzeneted.

Színpompás valóságod megigézett,
Korlátlan hatalmad pihentetett.

Az élet sűrűjében találtam meg,
Békés, nyugodt tekinteted.

Románc




Lehajoltál, érintettél,
Leveled hullattad.

A természet nyugalmában éltettél.
A falevelek táncához vezettél.

Allegro



Emelkedő tisztaság színeiben,
megszületett formákban,
magasba törekvő pompákban,
friss illatú napsugarakat éneklő boldog percek.
Örömteli kék egeket csodáló érzések,
felemelő életképek a szabadság tiszta illatában.
Lelkek sokasága a szépség nyitottságában,
formák szabad tánca a vágyak határtalanságában...

Tükör

A Te hasonlatosságodra teremtettél, formáltál, szelídítettél. Itass át Lelkeddel, hogy a Te arcodat tükrözzem, ne azt, amit a világ rám vetít. A Te jóságod, tisztaságod, szabadságod ajándékozzam mindenkinek. A Te akaratod legyen meg, ne az én elképzeléseim sokasága, átláthatatlansága, önmeghasonlottsága.
Itass át teljesen, hogy teljesen
Tied legyek… Te legyek.

Érintés



Kitárom szívem, minden ismeretlen szenvedélyeivel, indulataival, gyengeségeivel, mulasztásaival. Tudom, Te olyan helyekre viszel világosságot ahová nincs belátásom. Olyan helyeket érintesz meg, amik újabb meg újabb meg(t)éréseket hoznak elő belőlem. Nap mint nap egyre tisztábbnak, szabadabbnak érzem magam.
A Te világosságod, a Te szabadságod áldott legyen mindörökké.

Nosztalgia



Felejthetetlen lelki élményeim, nyugodjatok mélyen, megmaradva mindörökké az élet állomásainak vezetőjeként. Örömmel, szeretettel gondolok minden boldog percre, melyeket veletek töltöttem.
Ég veletek, Isten csodálatos részei, mindörökké áldás.

Búcsú




Mozgalmas és mégis csendes, szótlan.
Emlékekkel teli, amik néha fájdalmas húrokat pendítenek meg.
Mesél a csend a néma üzenettel, semlegessé téve érzéseimet. Mintha minden fájdalom és szorongás elenyészne. Megtört a harag ereje, elkezdődött a megbocsátások ideje, elfogadás, megértés, segítség, hogy megértsük sorsszerűségünk mélységeit, magvait.
A fájdalmas emlékek feloldódnak az Isteni irgalmasságban, a félreértések megértése tiszta, meleg szívet varázsol egymásnak ajándékba.

Szabadság


Hosszú lélegzet szabadságában megszületett formák,
Szabad terek mozgásában időtlen ábrák.

A pillanat megfoghatatlan tiszta kegyelme,
Az Atyaisten önzetlen szeretete.

A gyaloglás fáradhatatlan szabadsága,
A horizont végtelen távolsága.

A csend szerteágazó mélysége,
A tiszta levegő örök fehérsége.
A végtelen megtalálta a végest…

Csend




…mikor lábaim nehezek, légzésem vontatott, karom erőtlen, megpihenek Nálad. Hála, hogy lelkem, testem, mindig felfrissíted, szemlélővé teszed. Nyugodt, lassú légzésemmel beszélek hozzád. Megpihenve a Te utadra térek, hozzád igyekszem, hozzád vágyom. Kezeim feléd tárom…
Te élsz bennem…

Lámpás


Te mindig lámpásom voltál, én meg mindig gyereked voltam. Sajnos nem mindig láttam a fényed, azt hittem, nem ismerlek… megszólítottál:

…nézz a szemembe… az apró vigaszokat tőlem kaptad, pillanatokat, mikor azt mondtad: megéri létezni, a lét legdrágább kelyhéből inni, olyan bensőséges, szépséges minden…

… Én adtam a reményt a szívedbe, mely ma is vezet, mindennapjaidban. Most is Én vezetem a szíved, az értelmed , hogy e hálás sorokat leírhasd .
…továbbra is Én tartom a fényt az életed útján.

Találkozások


Várok, várok… 
a partok összeérnek,
a szívek megbékélnek
a könnyek felszáradnak.

Meglátom…
Az indulatok szeretettel telnek meg
A vágyak beteljesülnek
A szívek megnyílnak.

Megtudjuk az órát, meglátjuk az Ő arcát.

Felismerés



Fénylő sugarad átitatja lelkem,
Ragyogj bennem Te örök Betlehem.

Összetartozás



tiszta fohászok
megsokszorozódtak a
végtelen csendben

Védelem



Bármerre is jársz,
Bármit is látsz, ne feledd:
Őrizd a lángot!

Beteljesülés



vörös vérsejtek
végtelen utat járva
hazatalálnak

Együttérzés



Milliárd csillag
átöleli a földet.
Áldott könnycseppek.

Kapcsolat



Élet vízének
folytonos áradata.
Kontempláció.

Largo



Megélt életek

suttogva beszélgetnek.

Édes elmúlás.

Crescendo



fodros hangszínek

pompája megmozgatta

az érzéseket