Caelum



szabadság fái

csillagokba emelik

föl életüket

Új napra várva



megváltást váró

önmagukba zárkozott

tiszta sóhajok

Csend



Fa árnyékában,

az idő önmagában

nyugovóra tért.

Akarat



bokros utakon

a napfénybe érkezve

hálát ad a szív

Ráhagyatkozás



kopár faágak

türelmesen szemlélik

elmúlásukat

Vágyakozás

gyökerek útján

magasságokba szárnyal

a vágyódó szív

Evolúció



Vén fa ágain

új virágok születnek.

Lélek keresztség.

Gloria



Fehér hangszálak

felemelik a szívet.

Beteljesedés.

Utosó idők


Isten kertjében

Ősanya szívét osztja

szét – Elengedés.

Folyam


változó felhő

az idő ritmusával

kézenfogva jár

Öröm



Előbúvó Nap

megmutatta az arcát.

Hálás könnycseppek.

Reményláng



tavaszi szélben,

a természet szívében

zöld lángok égnek

Új ember



az éj nyugalmát

felkelő Nap sugara

váltja és áldja

Hóreb II. (Szépség)



A csend felébredt

időtlen álmaiból.

Tiszta szívvel lát.


Hóreb I.



A csend elaludt

mély meztelenségében.

Színről – színre lát.

Bizalom



árnyoldalakat

megvilágosító Nap

most is ugyanaz

Szabadakarat



Te döntesz mindig

melyik irányba haladsz.

Változó világ.

Szomszédság



álom kapuit

átlépve megpillantod

a fény erdejét

Folyamat



gondosan ápolt

vonásokkal születik

ujjá az egység