Elfelejtett mesterek hátrahagyott művei,
átölelik a lélek csendjét, az elmúlás szentségét.



Az örökkévaló diadala az idő vasfoga fölött.


Víztükrön elszenderült falevelek könnyedségét szemlélem.  Légzésem vontatottsága a lassú víz mozgásával azonos. Az elmúlásba merülő falevelek némasága mély megértést tanúsított a rejtélyes halállal szemben. Oly csendes, titokzatos minden és magasztosan mély. A pillanat szótlan sugallata, a lét mély elfogadásához és megérzéséhez vezetett. 

Várakozás… minden nap egy várakozás. A víz alatti falevél mozdulatlanságában, elcsendesedésében türelmesen Van. Talán nem is várakozás, hanem megnyugvás a mostban, szívbeli reménnyel a jövő felé. A mélyből előbúvó Nap elégtétele, a lélekbalzsam bársonyossága, a derűlátás magasztossága, a csend metafizikája, az elmúlás hallhatatlansága, vagyis Lux Aeterna. 

Olyan volt mintha varázsgömbbe néztem volna bele. A visszatükröződött faágak a lélek mélységeibe simultak bele, utat nyitva a végtelen szépsége felé. A rohanó gondolatok elcsendesedtek, a lélegzet elszenderült a pillanat ürességében és szabadságában. Szívemben hála volt és elfogadás minden látható és láthatatlannal szemben. Úgy éreztem, hogy az öröklét forrásába sikerült belepillantanom. Mélységes csend és béke honolt mindenütt.

A patak folyása csendes volt és békés. A víz alatti levelek nyugalmat árasztottak és elgondolkodtattak. Gondolataim szétszórtságát, enyhítette a lassú víz némasága. Léleknyugtató érzés volt a levelek mozdulatlanságának szerénysége. A felső levelek a Nap-fénybe néztek és kiemelkedtek a víz felszínéből. Tekintetük találkozott és fény-csillagok játszottak a víz selymes felszínén. A levelek szótlansága hálát tükrözött és mély megértést a léttel szemben. Minden a fény felé tartott.

Ahogy a világ zaját elhagytam, megérkeztem az erdő csendjébe, önmagam belső mélységébe. Hálát adtam a mai Napért a szívtisztító tiszta levegőért, minden szent lélegzetért. Mintha egy másvilágba, egy szebb és jobb világba léptem volna át. Kedves volt a Nap és örömmel fogadtak a fák. A csend végtelen kedvessége simogatta sóvárgó lelkem. Tiszta volt a levegő és kedves a Nap-fény.