Olyan
volt mintha varázsgömbbe néztem volna bele. A visszatükröződött faágak a lélek
mélységeibe simultak bele, utat nyitva a végtelen szépsége felé. A rohanó
gondolatok elcsendesedtek, a lélegzet elszenderült a pillanat ürességében és
szabadságában. Szívemben hála volt és elfogadás minden látható és
láthatatlannal szemben. Úgy éreztem, hogy az öröklét forrásába sikerült belepillantanom.
Mélységes csend és béke honolt mindenütt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése