Vallomás-ok: január 2017

2017. január 29., vasárnap

Mindketten szenvedélyesen fénylettek a végtelenül egyhangú ürességben. Önmagukban fölébredtek. Meg nem fejtett álmaik valósággá formálódtak. Szenvedélyük messzelátó sugarait elnyelte a néma és sűrű sötétség.

Hosszú vágyakozás és várakozás után, megpillantották sejtelmességüket. Egyre hatalmasabban meg tisztábban szemlélték lassú közeledtüket. Növekedtek, csak növekedtek… Közelebb, meg közelebb kerültek egymáshoz csodálva szépségüket és rejtélyes hatalmasságukat. Egymás mellett haladtak el. Felhőzetükkel könnyedén megérintették egymás felszínét. Aztán egyre mélyebbre meg mélyebbre ereszkedve szemlélték hasonlóságukat, különbözőségüket. Hűvös szelek és langyos szellők árasztották el átszellemült testüket. Mintha megállt volna minden, csak egymásban léteztek. Vágyakozó szívvel és szellemmel hallgatták a szférák zenéjének vontatott és titokzatos tételét. Nem is sejtették, hogy megfejtették az Univerzum örök koanját. Úgy érezték mintha az örökkévalóság királyi palotájában szeretkeznének. Senki sem tudja, meddig tartott e szent pillanat, néhány másodpercet vagy több évezredet?

Beteljesült vággyal meg letisztult akarattal folytatták néma és alázatos életútjukat, szeráfi aranyhangszálként tolmácsolva a szférák sugalló üzeneteit…

…valahol megszületett egy gyermek, Jézusnak hívták.

Vagy- vagy

„Te kit választanál”

(István a király rock-opera)

Többsíkú gondolatokkal viaskodott. Két napja fejezte be Søren Kierkegaard mindkét értelemben vett hatalmas művét a „Vagy - vagy”-ot. Mélyebb csendre vágyott, így a „Bíróné pusztája” felé tartott. E helyet mindig nagyszerű eszköznek találta a lelki szemlélődéshez… Úgy érezte itt ér véget a város pora-zaja és ugyanitt kezdődik az erdő csendes világa.

A város „gazdag” negyedén áthaladva vezetett az út a pusztába. Zaklatottnak érezte a tudatát. Eszébe jutott egy buzgó antiszemita kárörvendő hozzászólása a Verona melletti autóbuszszerencsétlenséggel kapcsolatosan, egy népszerű internetes oldalon. Nehezen tudott kiegyezni gondolataival, hogyan tud valaki ennyire mélyre süllyedni és sötétségben élni - hiszen gyerekek haltak meg!...

A mamut méretű és többnyire ízléstelen házakon átnézve, egyre tisztábban látta az egyre mélyülő társadalmi osztályok közti szakadékot. Hirtelen megérintette a felismerés válasza: Ugyanúgy növekszik a szakadék a szellemileg lesüllyedt, sötétségben élők és a megvilágosodott-fényre vágyó lelkek közt.

A remény szikrája bársonyossá formálta a lélegzetét. Kellemes érzésekkel és szeretettel gondolt sokszínű kapcsolataira, egyszerű emberek felismeréseire, rálátásukra, jócselekedetükre.

Itt valóban Te választasz: Vagy-vagy!